Sikertörténet – Kell ennél nagyobb elismerés?
Amikor a történetem kezdődött még nem is sejtettem, hogy ilyen életútja lesz.
Kikről is szól a történet? Három emberről, akik korábban nem ismerték egymást, de a sors úgy hozta, hogy kereszteződtek útjaik. Az egyik jómagam vagyok, aki 2017. áprilisában elméleti oktatást vállaltam el egy felnőttképzésben, a másik szereplő Gizus, aki a tanfolyam résztvevőjeként került ebbe a képzésbe. A harmadik Timi, aki a Foglalkoztatási Paktum programunk mentora.
Én tanárként (is) tettem, teszem a dolgomat, immár 30 év tapasztalattal. Igyekszem minél több ismeretet átadni, foglalkozni a tanítványaim aktuális problémáival, természetesen bizonyos határok mentén, és próbáltam, próbálom „életre nevelni” őket. Ez utóbbi később nyert igazán értelmet a történetemben. Miután vége lett a tanfolyamnak, örültem, hogy ilyen jó kis csapat jött össze, ők pedig hálásak voltak, hogy ilyen jó tanfolyamra járhattak, legalább is ezt mondták búcsúzáskor. Megöleltük egymást és mentünk mindannyian az élet útján tovább.
Egy évvel később telefonon hívott Zsédenyi Timea, aki kolléganőm lett időközben a Paktum munkám során. Kérdezte, hogy emlékszem-e László Józsefnére? Korábban az általam is tartott takarítói képzésen vett részt, jelenleg a Nicki Önkormányzat alkalmazottja, ahol akkor közfoglalkoztatottként dolgozott. Némi gondolkodás után rájöttem, hogy Gizust említette és elmesélte róla, hogy idén március közepétől már rendes munkaviszonyban látja el ugyanazt a munkát, amit korábban közfoglalkoztatottként. Majd hozzátette, Gizus megosztott vele még valamit: „A képzés eredményeként nem csak a szakmát tanulta meg, hanem egy erősebb önbizalomra és magabiztosabb kiállásra is szert tett, melyet elmondása alapján neked köszönhet. A képzés óta egyre tudatosabb, foglalkoztatójával a kommunikációja nyíltabb és őszintébb, kiáll önmagáért, melyre korábban nem volt példa. Megromlott házasságából kilépett, felvette újra a lánykori nevét, amelyet a megerősödött önbizalmának tud be szintén, hogy meg tudta tenni.”
Aztán megszerveztük, hogy találkozzunk hárman Nicken. Gizus elmesélte, hogy a tanfolyam elején nem is voltam szimpatikus, mert az első benyomásuk az volt, hogy szigorú vagyok (mint kiderült, azért, mert pontosan betartattam a kezdési és befejezési időt és a szüneteket is). Aztán változott a megítélésem, különösen szimpatikus lett a csoportnak, hogy mindent, amit elmondtam szaknyelven, azt közérthetően is elmagyaráztam és számos példán keresztül beszéltük át a tananyagot. Én pedig arra emlékszem, hogy nagyon együttműködő, érdeklődő volt a csoport, így könnyen lehetett példákon keresztül tanítani.
Gizusról az a vélemény, hogy példaértékű a munkabírása, a kitartása, bármikor bevonható a falu életében zajló eseményeken. Márpedig abból van bőven – erről már Timi kolléganőm is lelkesen tud beszélni -, van Vöröskeresztes rendezvény, könyvtári program, nyári tábor és még sok-sok program. Timi és Gizus havi rendszerességgel találkoznak a mentorálási programunk révén. Ezekről a találkozókról mindketten nagy örömmel meséltek nekem, kezdve onnan, hogy mikor és hogyan indult az ő találkozásuk, egészen mostanáig.
A történetet felidézve azt érzem: de jó tanárnak lenni. Mennyire nem tudhatjuk, hogy egy-egy mondatunk, cselekedetünk milyen lenyomatot hagy a másikban. Ezzel a vallomással milyen érdekes fordulatot vett a paktum munkám is. Mennyire nem csak arról szól a Foglalkoztatási Paktum, hogy anyagi támogatásban részesítjük a résztvevőket, hanem például az én történetemben az, hogy a tananyagon túlmenően is tanuljanak, formálódjanak. A képzésen megkezdett munkámat Timi mentorként folytatta és segíti Gizust és a Gizushoz hasonló embereket. Hogy kinél mi az a mondat vagy az a cselekedet, ami hatással lehet a másik emberre, azt nem tudhatjuk. De nap, mint nap ebben a hitben végezzük munkánkat, hogy mindig van ilyen. És szerencsések vagyunk, ha kapunk visszaigazolást, mint én 1 évvel később.
Kell ennél nagyobb elismerés?
Biroszné M. Zsuzsanna
szakmai vezető
Vas Megyei Foglalkoztatási Paktum
A képek Nicken készült saját fotók
